Sportszelet

Szerzőnk, Grünweisz, kendőzetlenül beszél a lesszabály foci-ellenességéről. (a szerk.)

A fogalom - A les szó irodalmi nyelvújítás. Korábban úgy hívták: offszájd. Így, fonetikusan, maga a megalkotó (Karinthy Frigyes) is leírta néhány karcolatában. A kedvtelésből focizók is ismerik azt a helyzetet, hogy a védekező csapatból valaki elől marad az ellenfél kapujánál. Egy kósza előrevágott labda – máris ott a gólszerzési alkalom. Az off-side szabállyal ezt a helyzetet akarták kizárni megalkotói. Az áll lesen, aki közelebb van a kapuhoz, mint a védők. A lesszabályt lehet érteni, lehet következetesen alkalmazni, de legfőképpen érezni kell. Az emberiség kétharmada viszont képtelen bármilyen alapos magyarázat, akár rajzolt-szimulált esetek hosszas tanulmányozása után megérteni a les lényegét. Ez a les első nagy baja.

A labda - A les megértésének döntő mozzanata, hogy a labda helyzete határoz meg mindent. Sokan itt zavarodnak össze, hogy akkor most a játékosokat, vagy a labdát kell-e figyelnem? (Mentségükre szólva, a partjelzők is rendre összezavarodnak). A válasz: mindkettőt. De mégis inkább a labdát. Meg a labda elrúgásának pillanatát. (Aki még mindig érti, az egyharmadba tartozik - lásd fentebb.) Az idő, a tér és a cselekedet hármas egységét kell megéreznünk. A leshelyzet megítélése ezért örök vitatéma. Ez a les második nagy baja.

A les előnyei - A szabály 1920-as évekbeli bevezetéskor a száz-száztíz méteres focipálya irdatlan hosszúnak számított. A játék szellemiségével egyezőnek tűnt, hogy a csapat kombinatív játéka, támadásszövése, a csatárok cselsorozatai teremtsenek gólhelyzeteket, ne a találomra előrerugdosott labdák. A les bevezetése olyan játékelemekkel fűszerezte a focit, mint a szöktetés vagy a kiugratás: néhány jó ütemérzékkel rendelkező játékos közönségkedvenccé vált azáltal, ahogy helyzetbe hozta társait.

A lesre állítás - Kezdetben kiváló taktikai fegyver volt, miszerint a védő ellentétes mozgásával a csatárt leshelyzetbe hozta. Később öncélúvá vált, és jellemzően a gyengék fegyvere lett. Ha már nincs esélyem, hogy szereljek, labdát szerezzek, utolérjen a gyorsabb ellenfelet, csináljunk úgy, védőtársaim, hogy hátha lesre fut az ellenfél. A lesre állítás edzéseken begyakorolt figura lett. Ma, amikor a futball-pályán gladiátorok küzdenek, a fizikailag rettenetesen erős játékosok a pálya belső egyharmadán gyömöszölik egymást. Csak az nem fut lesre, aki nem mozog. Ez a les harmadik nagy baja.

Közvetítés-tapasztalat - A futball konzervatív sport. Hiába a fejlett közvetítési technika, hiába pásztázza harminchat kamera a játékteret, a bíró ugyanolyan egyedül rohangál a játékosok között, és rossz nézőpontból, a másodperc töredéke alatt kell döntenie. A kaján közvetítés természetesen pillanatokon belül visszajátssza az esetet; a képernyők előtt ülő milliók pedig derülnek vagy bosszankodnak a bírói bakik láttán. Az esetek több mint felében igaznak bizonyult, hogy a les megítélésével pontosan a futball játékossága vész el. A legkirívóbb, amikor szabadrúgást megelőző pillanatban a védők előrefutnak, a csatárok lesen maradnak. Totális ellentétben a játék szellemiségével.

A megoldás - Sok esély nincs, mert a labdarúgás szabályait mintha kőbe vésték volna. Néhány apróbb módosítással (a leshatár előrébbhelyezése; szabadrúgás esetén nincs les; stb.) lehetne segíteni, hogy a támadó foci lehetőségei növekedjenek. Több támadás, több gól. Inkább 3:3, mint 0:0. A ma érvényes lesszabály elmúlt 80 éves. Eljárt fölötte az idő.